Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mária Zsófia Amália bajor hercegnő (Herzogin Marie Sophie in Bayern) (* München, 1841. október 4. – † München, 1925. január 19.), a Két Szicília Királyságának utolsó királynéja, Erzsébet királyné húga.

 

Mária Zsófia bajor hercegnő

Élete

Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő tíz gyermekének egyikeként látta meg a napvilágot a hercegi család possenhofeni kastélyában.

1859. február 3-án feleségül ment II. Ferenchez, Nápoly és Szicília trónörököséhez. Alig egy évvel később apósának, II. Ferdinánd királynak halála után férje örökölte a trónt, ő maga királynéja lett annak az országnak, amely rövid időn belül megszűnt, Garibaldi országegyesítő csapatainak győzelmei nyomán.

1860 szeptemberében Garibaldi felkelői a főváros, Nápoly felé közeledtek. II. Ferenc úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja a várost. Kezdetben arra gondolt, hogy katonai ellenintézkedéseket tesz Capuában. Októberben a volturnusi csata után azonban ez a város is Garibaldi csapatainak kezére került. Az uralkodó a Nápolytól 80 kilométerre fekvő Gaeta erődjébe menekült, Mária királynéval együtt.

A gaetai csata során (1860. november 51861. február 13.) II. Viktor Emánuel csapatai legyőzték a erőd védőit. Mária Zsófia a védelmi harcok alatt kapta a „harcos királyné” elnevezést, amely élete végéig rajta maradt. Fáradhatatlanul toborozta a védőket, saját élelmét adta nekik, ápolta a sérülteket.

A gaetai csatavesztés a Nápolyi és Szicíliai Királyság elbukását jelentette. Máriát és férjét Rómába száműzték. II. Ferenc király 1894-ben meghalt. Mária királyné rövid ideig Münchenben tartózkodott, majd Párizsba költözött. Úgy beszélték, hogy 1900-ban része volt a Humbert (Umberto) olasz király ellen elkövetett merényletben, attól a reménytől hajtva, hogy megingathatják az újonnan kikiáltott Olasz Királyságot.

Az elűzött Mária királyné az első világháborúban Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia oldalára állt az Olaszország ellen vívott harcában. Újra pletykák keltek szárnyra, hogy szabotál és kémkedik Olaszország ellen, abban a reményben, hogy Olaszország veresége megosztaná a népet és ő visszakerülhetne a Nápoly–Szicíliai Királyság trónjára.

1925-ben Münchenben halt meg.

Családi élete

1859. február 3-án ment feleségül, az akkori nápolyi-szicília trón örököséhez, a későbbi II. Ferenc királyhoz. A ifjú férj az esküvő után tartott ünnepi étkezések után súlyos gyomorrontást kapott, nászéjszakáján teljesen hasznavehetetlenné vált. A házasságot nem hálták el, Mária Zsófia az éjszakát imádkozással töltötte, és kedvenc kanáriával, Hansival szórakoztatta magát.

Családi életét családi tragédiák sora árnyékolta be. 1862-ben, amikor még II. Ferenc felesége volt, ikrei születtek egy belga gróftól, Armand de Lawayss-től. Botránytól tartva a bajor rokonság elvette a gyermekeket anyjuktól. Mindkét gyermek megérte a felnőtt kort, de édesanyjuk csak kivételes, ritka alkalmakkor láthatta őket, és ezek a rövid találkozások is csak a család szigorú felügyelete alatt történhettek. 1870. december 24-én több mint 10 év házasság után Mária Zsófia egy kislányt szült férjnek, egyetlen közös gyermeküket, Krisztina hercegnőt, aki azonban 1871. március 28-án, alig több mint 3 hónapos korában meghalt.

A családi tragédiák folytatódtak 1897-ben, amikor húga, Zsófia Sarolta hercegnő életét veszítette, miközben embereket mentett ki egy égő épületből. A következő évben, 1898-ban nővérét, Erzsébet császárnét és királynét Genfben egy anarchista, Luigi Lucheni leszúrta.

Gabriele D’Annunzio olasz író „karmos kis bajor sasnak” nevezte őt, Marcel Proust francia író pedig a „Gaetai falak harcos királynéjaként” említi

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.