Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEGLÁTTALAK

Tűzbe gyúlt szívem parazsa.
Lelkem kertjének sóhaja száll.
Tied e bezárult világ.

Megláttalak, s elfeledtem mindent,
mit eddig egyedül éltem át,
hogy bennem volt a keserű halál.

Zordon idők szomorú fái közt
ballagott tompa életem.
Elfogyva béke s értelem.

De amint mosolyod nézett rám,
széttörte a lakatot lelkemen,
s tűzbe gyújtotta szívemet.

Férjemhez

Valld már be, tisztelt férjuram, 
Min nyüglődsz oly bolondul, 
Hisz fogatod csak bajra van, 
Kereke meg se mozdul! 

A befogott hitvány csacsit 
Biztathatod hiába: 
Ganéba süpped el kocsid 
Kerékagyig! De hátha 

A puszta vad, nemes lovát 
fognád be, hogy segéljen 
S rándítsa fogatod tovább? 
Nem holnap: még ma férjem! 

Mikor kocsink sárban ragadt, 
Ez vált be gyorssegélynek; 
Hát verd püffedt szamarad, 
Míg nem néznek hülyének! 

Ó, döfd szivembe fegyvered, 
Hadd érjen itt a vég! 
Én völgybe többé nem megyek: 
Tiéd legyek, tiéd!

ÁLOM

Lepke szárnyain viszi a szél
messze, mintha vissza sose térne.
Olyan csendes, olyan lágy
zenével, mintha reszketne, félne.

Tűz lánggal lobogva szállna,
a végtelen könnyű csillagán.
S elsuhanna szerte a világban
ha nem fájna szívében a magány.

Jer te most, te drága lélek,
álmodj, repülj énvelem.
Lepkeszárnyon, halk zenével
álmodjon a képzelet. 

NÉZZ AZ ÉGRE

Álmodnék talán,
hogy rámköszönt a nyár.
Forró szerelem
ölel kedvesen.
Szívzenét zenél,
hallgatja a szél.
Sóhaja messze száll,
lelkében a magány.

Nézz az égre fel,
sok csillag útra kel.
A kis Göncöl szekér,
mely mihozzánk elér.
Felülhetünk ma rá.
Miénk most hét határ.
Elringat csendesen
karodban kedvesem.

A TENGER

Mint színes porcelán a kirakatban fekve,
egy izzó tűztömeget tükrözik a teste,
ahogy a nap fényes sugarát felváltja az este.

Szélben és viharban, mint egy ijedt gyerek,
az ég sötétje alatt dermedten megremeg,
s széttárva karjait, sietve futni kezd.

És ha rásüt a nap meleg fénye,
mosolyát tükrözi annak lágy szívébe,
egy cseppnyi örömet a természet lelkébe.

Hisz sugárzó ereje, örök és végtelen.
Bódító illata, az eszményi értelem:
a Tengeri képzelet!

Magába fogadva a megfáradt, öreg vizeket,
s a bágyadt hajóhadat ringatni csendesen…
Míg felkel, és úgy kiáltja el:
"Min szem nem láthat át ember,
az a hatalmas, csodálatos tenger." 


IFJÚSÁG

Ó ifjúság, te kedves kisgyerek.
Időnek multával kötöd be szívemet,
s öregíted bennem a halandó életet.

S ha erősebben fognám a kezed,
tán hamarabb intené búcsút énnekem.

Mégis! Mondd el, merre szállsz.
Ó ifjúság, te lángoló fergeteg,
merre az utad visz
én is mennék veled.

De állj! Csak legbelül éget a vágy,
hisz kívülről már közel a halál.


RÓZSA LENNÉK

Sárga fényű,
tompa kavics.
Ilyennek érzem
önmagam.
Nincs ereje
lelkemnek,
s a szívem
is megszakad.
Lennék bár élénk
piros rózsa,
vagy kedves kis
lila ibolya.
Boldogság
lengne körül,
s a fényem
nem aludna ki soha.

 

KÍSÉRTÉS


Ne feddjetek meg érte, emberek:
Kétségek közt megtorpanok, letörve,
Hős tófenékre bízom testemet,
S lelkem jövőnknek titkán csüng örökre.

Ha meg-megálltok majd a tó felett,
Nem lent a mélyben lelhettek meg engem;
A mennyel nézzetek farkasszemet
S füleljetek: nem onnan szól-e lelkem?

Sokáig néztem, hogy hab habra hull
A zöld vizen, mormolva és igézve,
S kisértett ellenállhatatlanul
Tündérleányok bűvölő zenéje.

A tó susogta halkan, a habok
Szavával: "Jöjj, pihenj meg zöld ölemben!
A megfáradt test jó ágyat kap ott,
S lelked csapong majd féktelen, kötetlen!"

 Úgy tetszett, még a nap is hízeleg:
"Ha mélybe szállsz félelmek súlya nélkül,
Zöld habsírodra arany fényt vetek,
S lelked vakító lángom kapja ékül!"

De a kisértő perc elszállt felettem,
S mint gyáva eb, megint vackomra mentem.

 

Ó BÁR KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK...

    Ó, Magyarország, szép világ!  
    Tudom én, élsz gyötro láncon.  
    Úgy levenném én rabigád,  
    Kezem, lásd, nyújtani vágyom.  
    Haza, s szabadság: sok dalia  
    Ezekért ért oly bús véget.  
    Kötelékünk bár fonódna ma,  
    Királyt adhatnék néktek!  
    Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli 
    hős  
    Vas a karja, tiszta a híre,  
    Derék értelmu férfi, erős,  
    S csak a földért verne a szíve.  
    Alkotna szabad magyar hazát,  
    Örökre - legyőzve az átkot!  
    Itt osztaná örömét-bánatát,  
    Így lenne hű királytok! 

LIBERTY  


Hajót építek - de szépet! 
Szebbet nem láttok, míg éltek, 
Sehol a nagy tengeren; 

"Szabadság" leng árbocáról, 
S ily szót hord az orr, a bátor; 
Szabadság száguld velem. 

Aranybetus szó : "Szabadság"! 
Büszkén verdes, vad vihart áld, 
Száll a karcsú árbocon; 

Orrcimpáim megremegnek,  
Hullámok ily szót, rebegnek: 
Szabadság! Nem álmodom. 

Gond leszek sok távírásznak : 
Ünnepre hiába várhat 
Az udvar-börtön, az unt! 

Tiszta vízben, zavarosban, 
Sirály jó zsákmányra bukkan; 
Hurrá! Szívből vágtatunk ! 
  
S csak úgy az ujjam hegyéről 
Küldök néktek, kedvtelésből, 
Drágák, kik gyötörtetek, 

Könnyű csókot-áldva lengjen, 
S legjobb, ha feledtek engem; 
Várnak szabad tengerek! 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

567

(lili, 2010.04.09 15:10)

Továbbbi versei:
Patrónusnők,okuljatok:
Csendben is él emberdolog,
Nemcsak harsány Strauss-muzsikám,
Van emberi kórház-magány
Könnyeket szárogatva ott
Hol százféle halál kopog,
Szerény,jószívű türelem
példája császárnénk legyen!

Bajorhon rózsája
Oly szók járnak
Ügyesebb ápolója
Nincsen másnak.

Re: 567

(Koncz Dénes , 2015.03.09 13:22)

A versírás királynője!

bori.mucsanyi@gmail.com

(Mucsányi Bori, 2013.10.29 20:41)

A Liberty c. Sissi verset szeretném megkapni eredeti nyelven! Tudnak nekem ebben segíteni?

Budapest,1133.dráva utca 13

(Andrási Attila, 2013.05.15 10:56)




























































Névnapi Köszöntő Habsburg Zsófia Úrhölgy részére !
SZivem teljes szeretetével kivánok boldog névnapot és jó egészséget mindenkor, áldott családod körében !
Angyali Üdvözlettel: Andrási Attila



kamilla.razso@gmail.com

(Kamilla, 2012.03.09 22:32)

Esetleg az eredetit nem tudnátok valahogyan feltenni a versekből?
Vagy legalább, hogy hol tudom őket megnézni.
Nagyon hálás lennék, előre is köszönöm

( , 2012.02.02 22:37)

Re:

( , 2012.02.02 22:38)

657

(lili, 2010.04.10 10:05)

További versei:
Tiéd az ifjú halál
Tiszte békességben,
Engem nem kért a halál,
S magad vagy az égben.

Óh , barnán sötétlő szemek
Túlhosszan néztelek titetek,
S ezért a pillantásotok
Nem hagyja el a szívemet.

Virágzik, mint a május,
A fiatal szerelem,
Az ősz az elmúlásé,
Nincsen itt a kedvesem.

Elment távol-messze tájra,
Talán már sosem látom,
Boldogan futnék utána,
Csak tudnám, hol találom.

Csendes termek, Isten áldjon,
Régi kastély, ég veled.
S mint első szerelem álom,
Lakd nyugodt tómélyedet.