Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsófia Friderika Dorottya Vilma osztrák főhercegné (Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Wilhelmine von Österreich) (München, 1805. január 27. – Bécs, 1872. május 28.) bajor királyi hercegnő, osztrák főhercegné, I. Ferenc József anyja, Erzsébet királyné anyósa.

 

Zsófia főhercegné 1836-ban. Joseph Kriehuber litográfiája

Élete

Származása, ifjúkora

Zsófia királyi hercegnő édesapja a Wittelsbach-házból való I. Miksa bajor király, édesanyja Karolina bajor királyné, Miksa második felesége volt. Ikertestvére, Mária Anna királyi hercegnő (18051877) később II. Frigyes Ágost szász király felesége, Szászország királynéja lett.

Házassága, gyermekei

1824. november 4-én Zsófia királyi hercegnő Bécsben feleségül ment Ferenc Károly osztrák főherceghez (1802–1878), II. Ferenc német-római császár, magyar és cseh király (később I. Ferenc néven osztrák császár) egyik fiához. A házasságból 5 élő gyermek született, akik közül négyen érték meg a felnőtt kort.

Első gyermekét, Ferenc József főherceget (a későbbi császárt), Zsófia csak nagy nehézségek után, házasságának hatodik évében szülte meg, több elvetélt terhesség után. Az főhercegasszonyt gyakran és hosszan kellett kezeltetni a Bad Ischl-i gyógyfürdőkben. Következő fiai, Miksa és Károly Lajos két, illetve három évvel követték bátyjukat. Lajos Viktor tizenkét évvel később jött a világra. Bécsben azt is pusmogták, hogy a két legidősebb fiú apja nem is Zsófia férje, hanem inkább Wasa Gusztáv svéd királyi herceg vagy a fiatalon elhunyt Napóleon Ferenc reichstadti herceg lehetett. Zsófiának egy lánya is született, Mária Anna Karolina (1835–1840), aki azonban négyéves korában meghalt. Nagybátyjához, Ferdinánd császárhoz hasonlóan őt is epileptikus rohamok gyötörték, amelyek végül halálához vezettek.

Kisfiával, Ferenc Józseffel
Kisfiával, Ferenc Józseffel

Politizálás az udvari kamarillában

A kamarilla elnevezéssel általában a felelőtlen kegyencek, az önös érdekeiket érvényesítő tanácsadók szűk körét jelölték, akik a társadalmi haladás, a szabadság kibontakozása, a politikai reformok ellen befolyásolták a korlátlan hatalmú uralkodót. A kamarilla tevékenységének lényegét alkotta a titkos intrikálás, a személyes felelősség hiánya.

A bécsi császári udvar hatalmi viszonyait, belső klikkjeinek küzdelmét a korabeli magyar közvélemény csak felületesen ismerte. A 1848 sajtójában a kamarilla fogalmán a régi császári rendszer összes meghatározó vezetőjének személyét értették, és egy, a színfalak mögött létező egységes hatalmi központ létét gyanították, amely mereven szembenáll a nemzeti szabadságtörekvésekkel. Magyarországgal szemben a kamarilla-politika valóban egységesen nyilvánult meg. Az udvar belső hatalmi harcai (így pl. Kolowrat gróf belügyminiszter és Metternich kancellár ellentéte) nem érintették a kifelé egységesen magyarellenes és antiliberális politizálást. „Udvari kamarilla”, mint nevesített intézmény sohasem létezett.

Ferdinánd császár, I. Ferenc császár elsőszülött fia alkalmatlan volt az uralkodásra. Helyette Metternich kancellár és az Államértekezlet kormányzott, amelynek állandó tagjai közül kettő mindig a Habsburg-családból került ki. Ferdinánd idején valóban felelősség nélküli „tanácsadók” csoportja kormányozták a Birodalmat, e csoportot hívták kamarillának. A kormányrendszer lényegéből következően e csoport – az „udvari kamarilla” – összetétele és belső erőviszonyai állandóan változtak.

Mivel kizártnak tűnt, hogy Ferdinándnak utódja szülessék, ezért testvére, Ferenc Károly főherceget, Zsófia férjét tekintették a császári trón várományosának. Azonban sem Ferenc Károly, sem az államértekezlet elnöke, Lajos főherceg nem mutattak érdeklődést államügyek iránt. A becsvágyó, tehetséges ás kíméletlen Zsófia, „az egyetlen férfi a családban” 1848-ban fáradhatatlan intrikáival elérte, hogy az állam vezetői elfogadják azt a forgatókönyvet, hogy Zsófia férje (és a többi jogos trónörökös) kihagyásával Ferdinánd császár unokaöccsét ültessék a trónra. A főhercegné befolyása alatt álló udvari kamarilla 1848. december 2-án puccsszerűen lemondatta az uralkodót, és helyére a 18 éves Ferenc József főherceget, Zsófia főhercegné fiát helyezték.

A császár anyjaként

1848-ban, a forradalmak válságos esztendejében az energikus és éleselméjű Zsófia főhercegné elszántsága megmentette a Habsburg birodalmat a széteséstől. A császár helyett és nevében energikusan intézkedő kamarilla kíméletlenül leverte a forradalmakat. I. Ferenc József császár uralkodásának első éveiben anyjának erőteljes befolyása alatt állt. A főhercegné az ultramontán törekvéseket – azaz a pápához való hűség és a római katolikus uralkodó család csorbítatlan és feltétlen tekintélyének elismertetését – képviselte. Ez a világnézet nem ismerte el a birodalom nemzeteinek önrendelkezési törekvéseit, és küzdött a liberalizmus mindenfajta megnyilvánulsa ellen. A császár anyjaként Zsófia igen erős személyi hatalomra és befolyásra tett szert. Ellenszenvétől főleg a nemzeti törekvéseiket érvényesíteni kívánó magyarok szenvedtek, akikkel szemben a császár (helyesebben a császár nevében a valódi hatalmat gyakorló udvari kamarilla) a levert magyar szabadságharc után rendkívül kemény megtorló intézkedéseket foganatosított. E politika mögött a magyargyűlölő Zsófia állt, akit sok kortárs a császár rossz szellemének tartott. A Habsburg Monarchia lakói, de az udvari emberek is, titokban csak úgy emlegették Zsófiát, mint „az egyetlen férfit az udvarnál (der einzige Mann bei Hofe)”.

Erzsébet császárné, Zsófia menye sokat szenvedett anyósának szigorúságától (saját gyermekeinek nevelésének jogát is csak komoly veszekedések árán sikerült visszaszereznie). Erzsébet minden lehetséges alkalommal szembeszegült anyósával, és a magyarok pártjára állt, hogy kellemetlen szúrásokat ejtsen anyósán, akit csak gonosz nőnek („böse Frau”) hívott.

Zsófia lett első unokájának, Zsófia Friderika főhercegnőnek (18551857), Ferenc József és Erzsébet leányának keresztanyja. A kislánynak a nagyhatalmú nagyanya nevét adták, de sajnálatos módon a gyermek kétéves korában, egy magyarországi utazás során megbetegedett és meghalt.

Zsófia Friderika főhercegnét, Ferenc József anyját a császár anyja (Kaiserinmutter) cím illette meg, ezt néha „anyacsászárnénak” fordítják, Zsófia esetében helytelenül.

Az idős Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné
Az idős Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné

Idős kora, halála

1867-ben Zsófia főhercegné legkedvesebb fiát, Ferdinánd Miksa főherceget, I. Miksa mexikói császárként Mexikóban kivégezték. Ezt a csapást Zsófia soha nem heverte ki. Minden életkedvét elveszítette. Csupán öt évvel élte túl fiát. 1872. május 28-án Bécsben hunyt el, agyérgörcsök következtében, 67 éves korában. A bécsi kapucinusok templomának császári kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra, szeretett Miksa fia, és az 1832-ben, 21 éves korában elhunyt Napóleon Ferenc reichstadti herceg mellé. A reichstadti herceg szarkofágját 1940-ben Hitler utasítására visszaszállították a (nácik által megszállt) Franciaországba, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték el apja, I. Napóleon császár sírhelye mellé. Zsófia legfiatalabb fia, Lajos Viktor főherceget száműzték az udvartól, őt a Salzburg melletti Siezenheimben temették el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Budapest 1237 Maros utca 189

(Balla Éva, 2017.06.21 16:58)

Szerintem a SISSI filmekből lehetett volna több epizódot is forgatni , nem csak 3-mat.Remélem , hogy a közeljövőben igaz nem azokkal a színészekkel de jó lenne ha leforgatnák az egész életét a haláláig

576

(lili, 2010.04.09 14:50)

Egyébként az iagaz, hogy Zsófia főhercegnő egyik gyereke nem Ferenc Károlytól van!

576

(lili, 2010.04.09 14:47)

Nagybátyjához, Ferdinánd császárhoz hasonlóan őt is epileptikus rohamok gyötörték, amelyek végül halálához vezettek, ez hibás, mert úgy halt meg:egy hűvös , áprilise éjszakána véztesenen megfázott.Erzsébet császárné, Zsófia menye sokat szenvedett anyósának szigorúságától (saját gyermekeinek nevelésének jogát is csak komoly veszekedések árán sikerült visszaszereznie), ez a mandat is hibás, mert csak egyik lányát(Mária Valériát) nevelhette, nem engedte másnak az "anyaság örömeit"!